2013. október 15., kedd

A történet folytatódik

Elnézést kérek azoktól, akik várták a napi jelentkezést, de lelkileg teljesen belerokkantam a dologba...
Ott tartottunk, hogy méltóságos bank hozzájárult ahhoz, hogy  szeptember 20.-ig maradhasson az ingóságunk. Pár nappal előbb felhívtam az ügyvédjüket, hogy egyeztessünk pontos időpontot. Azt mondta beszél a megbízóival  és visszahív.Két nap múlva hívott Horváth Krisztina úrhölgy a tisztelt banktól. Naivan azt hittem, hogy egyeztetni akar a költözést illetőleg. A saját  - cseppet sem úrinős stílusában -  számon kért , hogy megállapodtunk valamiben és nem kerestem őket, a 20.-a pedig holnap van.A szavába kellett vágnom, hogy ugyan hölgyem, az ügyvédjük hívását várom ez ügyben, hogy Önök mondjanak nyugodtan egy időpontot. Ekkor kicsit visszavett, majd megegyeztünk egy adott napban...

A megbeszélt napon 9 órára  odamentünk a házhoz  , így volt megbeszélve.
A ház előtt egy ismeretlen férfi állt, és egy hármasszekrény nagyságú, kopaszra borotvált  roma ember. A férjemre nézve elmondták, hogy egyikük a bank megbízottja, másikuk a biztonsági őr...Nocsak-nocsak-villant be az agyamba. Azt mondja  a megbízott, hogy akkor kinyitjuk a kaput, és nyúlt  a férjem felé a következő kérdéssel:
- Hol a kulcs??
- A kulcs???????????- kérdeztem én. - A kulcs az Önöknél van. 
Náluk ugyan nincs -  mondta a megbízott, - őt ideküldték, hogy felügyelje a pakolást.
Elmondtuk nekik a szituációt, nemigen értették.
Felhívtam a bankot, ismét jó modorból gyenge Horvát úrhölgy vette fel a telefont. Elmondtam neki, hogy kik vannak itt és , hogy rajtunk keresik a kulcsot.
Ekkor az ő kioktató és magasról lekezelő stílusában előadta, hogy na ne vicceljünk hölgyem, ma van a birtokba adás, Ön birtokba adja az ingatlant, tehát Ön ad kulcsot...
Ekkor elmondtam neki, hogy nincs jól felkészülve, és elmeséltem, hogy már ki lettünk kvázi lakoltatva és ők lecserélték a zárat , abban maradva, hogy az ügyvédjük jön és adott napon elvisszük a maradék holminkat. Egyáltalán nem volt képben, és türelmet kért , hogy megbeszélhesse a főnökével...
Mivel nem hívott vissza, negyed óra múlva megismételtem azt, miközben megbízott úr és hívta az ő megbízóját, neki megvolt Morvay Zsolt Úr bankvezér szupertitkos telefonszáma.
Mindkét vonalról azt az infót kaptam, hogy megbízott úr hív egy lakatost, aki kinyitja a házat és akkor elhordjuk a cuccainkat. Nos, itt elszakadt a cérnám, s immár én sem úrinős stílusban felhívtam Horváth kisasszonyt és elmondtam neki, hogy az én tehertaxi számlám ketyeg és nem fogom megvárni a lakatost, aki a múltkor is két órát késett, nem várok taxiszámla árban a lakatosukra, továbbá én aláírtam előző alkalommal, hogy a 3 db zár lecserélésre került, azt elviszi bank, azonban ha most megbízott úr és az ő cseppet sem bizalmat gerjesztő biztonsági őre elviszi a kulcsot, onnan kezdve a helyzet merőben más lesz...
Azt mondta a hölgy, hogy ezzel én már ne törődjek, a ház már nem az enyém...
Tomboltam, és közöltem, hogy rendőrséget fogok hívni..
Megbízott úr sietett volna a dolgára, így próbált jobb belátásra bírni, a férjemmel és a fuvarossal, az amúgy teljesen normális hármasszekrény  küllemű biztonsági őr maradt volna ott...
Sőt így is lett, miután a  férjem próbált  a lelkemre beszélni.Abban maradtunk, hogy kipakolnak, és megbízott úr visszajőve az ő halaszthatatlan dolgáról átvételi elismervény fejében átveszi a kulcsot.
Ennek ellenére nem voltam nyugodt, mert mi van akkor, ha a kulcs birtokában bárki bemegy az éj leple alatt, leszerel pár radiátor,néhány  ablakot, a kazánt, stb, és nagyhatalmúék még azt is rám verik, hogy nem megfelelően adtam birtokba az ingatlant....
Én ezekből már mindent kinézek...
Lényeg, hogy kicuccoltunk, a kulcsról átvételi elismervényt kaptunk..
A történet szaftos része pedig még csak most fog kezdődni...pár napon belül jelentkezem vele...



2013. augusztus 31., szombat

Nagyhatalmú leereszkedett

Csütörtökön ismét felhívtam a bank ügyvédjét, aki ezt a hanghordozásából ítélve zaklatásnak vélte, viszont az én hanghordozásom sem volt már baráti, és nyomatékosan közöltem, hogy azért , mert én onnan kiköltöztem, az nem azt jelenti, hogy innen kezdve mindenben ők diktálnak. Engem már nem érdekel az 
sem, ha nem engedik meg, hogy hosszabbítsak, de igenis kérem megjelölni azt a napot, amikor is a holmimat elvihetem. (Itt azért van némi fonák a dologban, de erről a jelen helyzetben nem beszélhetek, de ígérem amint tehetem, le fogom írni, már csak azért is, hogy lássátok, hogy amiről az első bejegyzéseimben írtam, -  miszerint a diplomák száma nem áll arányban az ész mennyiségével - milyen nevetségesen nyilvánul meg ebben a helyzetben...
A telefonhívásom után fél órával megjött az ügyvéd e-mailje, miszerint a bank hozzájárul, hogy szeptember 20.-ig maradhatnak az ingóságok a házban.
Nyilván nem azért mer ilyen nagylelkűek. Beigazolódni látszik, amit sejtettem, hogy elszámították magukat...Hogy itt pontosan mire is gondolok, arról sem írhatok. Egyelőre..Amint tehetem, világosan leírok mindent...

2013. augusztus 27., kedd

Azt hiszem szivatnak

Lassan egy hete írtam a bank ügyvédjének és érdemi válasz még nem érkezett, hogy mikor teszik lehetővé számunkra, hogy elhordjuk az utolsó cuccainkat is..Nem tudom mit gondolnak, hogy egy költözés csak egy csettintésükre megoldható? Anyám aggodalmaskodik, én dühös vagyok...Nem elég, hogy páratlanul pofátlan dolgot műveltek velünk, még szórakoznak is kényükre kedvükre...lehet, hogy a férjem barátjának volt igaza: Ha nekem menni kell, akkor gyufát neki, másé se legyen....

2013. augusztus 26., hétfő

Még mindig válasz nélkül

Ma felhívtam az ügyvédet, ugyan adnának-e már választ a 4 napja kelt levelemre. Ó, még nem beszélték meg, de mindjárt rájuk csörög és visszahív. Ennek 12 órája...No comment...

Időközben szegény anyám búcsút vett a háztól, a kerttől- ami az ő keze munkáját dicséri- no meg a szomszédasszonytól. Tette mindezt sírva. Még jó, hogy nem láttam, a férjem mesélte.
De végül is nagyhatalmú bank azt is megteheti, hogy egy 65 éves asszony életét is átrendezi...

A kiskutyánk házát - egy tüneményes vizsla kislány- is elvitték ismerősök...S bár a kutya sosem ment bele, pontosan tudta, hogy az az ő kis birodalma, s amikor elvitték, sírva ugrálta körbe, mintha azt mondaná: naaa, azt hova viszitek, az az én házam....Amikor a férjem mesélte a kiskutya hiperaktív lett, mint aki érti mit mesél a gazdája...A férjem az alábbi szavakkal " nyugtatta" : Igen, elvitték a házadat...A te házadat is elvitték..
Majd megszakadt a szívem ezen a kismonológon...

Mindeközben délelőtt az irodámban átnéztem a volt tulajdonos minden papírját, ami az ominózus hitelhez kapcsolódik.. Hát vannak benne olyan dolgok, hogy az ember zsebében nyiladozik a bicska...
A hitel biztosítékaként jelzálogjogot jegyeztek be, és vételi jogot is alapítottak.Továbbá a szerződésben lemondatták arról a jogáról, hogy valaha is perelhesse vagy megtámadhassa a bankot...
Más kérdés, hogy ezt a pontot sok másikkal együtt 2 éve érvénytelenítette a bíróság egy precedens per alkalmával...
Ezt a szerződést alkalmasint beteszem ide, csak hogy lássatok csodát...

2013. augusztus 25., vasárnap

Válaszra várva

Természetesen a nagyhatalmú és öntörvényű bank , no meg az ügyvédje sem válaszolt a megkeresésemre 3 munkanap alatt sem. Ebben csak az a  vicc, hogy nekem kellett megkeresnem őket, hogy egyeztessünk a végső kipakolás tekintetében, és erre 30 napom van, a 31.-en ők elszállíthatják a holmijaimat. Én megtettem azt, ami kvázi az én kötelességem, ők még csak nem is reagáltak. Simán kinézem belőlük, hogy egyeztetés nélkül a harmincegyedik napon kiszórják a bent lévő dolgaimat...
Mert ők ezt is megtehetik, ők mindent megtehetnek...Nekik jogaik vannak, nekem kötelességem...Vajon nekik van joguk bezárva tartani az én milliós nagyságrendű beépített dolgaimat? Vajon joggal tartja bezárva a sarokkádamat, miközben én egy albérleti kicsit viseltes kádban zuhanyzom nap mint nap, visszasírva a magam komfortját???
Innen jut eszembe:Amikor egyszer azt mondtam nagyhatalmúéknak, hogy ha nekem innen ki kell mennem, kiszedek mindent, amit beépítettem, akkor még ő fenyegetett meg perrel...Komolyan mondom, vicces...Illetve vicces lenne, csak az a baj, hogy  ennek az egész rémálomnak én vagyok a főszereplője, mégpedig  - hogy egy elhíresült szlogennel éljek- én vagyok a farok rosszabbik oldalán...

És legnagyobb sajnálatomra nem válaszolt Dr. Léhmann György siófoki ügyvédúr sem,  pedig nagyon vártam. ha valakinek esetleg van vele személyes kapcsolata, megköszönném, ha beajánlana nála tekintettel a dolog egyediségére....Előre is köszönöm!

2013. augusztus 22., csütörtök

Mindennapok

A hónap utolsó napján jár le a 30 nap, amikor is el kéne vinnünk mindent. Nekünk kell felvenni a kapcsolatot a megbízott ügyvédi irodával , és  jelezni, hogy melyik nap jöjjenek kinyitni a házat, hogy elcuccoljunk.Mivel már nem sok holmink van ott, felhívtam az ügyvédet.Nem értette mit akarok, így leiratta velem emailben. Megtettem és kiváncsian várom a  választ, bár azt hiszem sejtem mi lesz az....

Másodsorban felvettem a kapcsolatot Dr. Lehmann Györggyel, legalábbis írtam neki emailt. Mióta felvállalta a devizahitelesek problémáit, azóta követem a munkásságát. Nem tudom válaszol-e, örülnék neki. Olyan tehetetlennek érzem magam. Van ügyvédem, jó ügyvéd, neves ügyvéd, baráti a kapcsolatunk, mégis azt érzem, hogy ő sem mer vagy akar szembe menni velük...

Levél a Horony ügyvédi irodának, aki a MIH Zrt megbízottja az ügyemben:

Tisztelt Ügyvéd Úr!
Telefonbeszélgetésünk alapján küldöm az alábbi levelet.
A Pécs, ...... u....... sz. alatti ingatlan birtokba adását illetően Önnel kell időpontot egyeztetnem.
Kolléganője jelenlétében 2013.08.01.napján birtokba adtam az ingatlant azzal, hogy a bent maradó holmit 30 napon belül kell elszállítanom.
A 30 nap augusztus 31. napján jár le. Augusztus 01. napján úgy adtam birtokba az ingatlant, hogy a holmink 80 %-a el volt már szállítva. A maradék 20 %-ot  egy, a férjem tulajdonában lévő lakásba  tudom letárolni, de mivel az bérbe van adva, a 60 napos felmondás nem jár le augusztus 31.-ig, a bent lakó bérlő szeptember 20.-án hagyja el a lakást.
Kérdésem és egyben kérésem a MIH ZRT-hez, hogy megoldható-e-,hogy a bent lévő, már nem jelentős mennyiségű bútort csak szeptember hó 20.-án szállítsam el.
Kérem sziveskedjék ezt megbeszélni a megbízójával és értesíteni engem ezen az emailcímen, vagy a ..............telefonon.
Köszönettel:

2013. augusztus 19., hétfő

Köszönet

Köszönöm Nektek Kedves Olvasók a hozzászólásokat, a sok privát levelet és az együttérzést.Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan olvasnak, ma például  600-an jártak az oldalon.
Jól esnek a vigasztaló szavak, biztatások...Köszönöm!
Rám fér...Kérdezitek, hogy hogy bírom, hogy nem őrültem még meg, és volt-e már olyan gondolatom, hogy beszerzek egy pisztolyt...Nos, nekem még nem , de nagyon sok ismerősömnek volt már ilyen javaslata....:-)
Hogy bírom? Nehezen. Az időszámítás valahogy megváltozott az életemben. Nincs holnap, jövő hét, maximum délután meg este. Tovább nem látok..
A hangulatom hullámzik, egyszer teljesen földbe vagyok döngölve,csak zokogni tudok, másszor valami különös erő kerekedik felül rajtam és azt mondom, hogy kűzdeni, harcolni kell a végsőkig, addig pedig megteremteni egy olyan milliőt, amiben kibírom azt a várhatóan másfél -két évet, amíg albérletbe kényszerülök. Mert hiszem, hogy ez átmeneti megoldás és hiszem, hogy a végén győzni fogok! 

Most egy bérelt lakásban lakunk - hozzá teszem soha nem laktam még albérletben, nem laktam más lakásában, nem használtam más fürdőjét, más tűzhelyét. Nehéz megszoknom ezt is.
12 napig keresgéltem, azt akartam, hogy olyan legyen az átmeneti otthonom, ahol a körülményekhez képest jól érezhetem magam...A lakás szép, jó helyen van, pár percnyire a házunktól...
De ez nem ennyi. Három lakást tettünk a házunkba, három lakrészünk volt. Anyám, a nagylányom és mi hárman: a férjem, a kisebb lányom és én.
A fent említett bérelt lakásban lakom én a férjemmel ,  és a kisebbik lányom fog még velünk lakni, ha haza jön a Balatonról, ahol nyáron dolgozik...
De külön bérel lakást anyám és külön a nagylányom is . Kvázi szétszakították a családomat is...Ki fogja ezt megfizetni? Ki kártalanít majd minket a forintban nem mérhető veszteségeink tekintetében?
Ki fogja megfizetni  - és egyáltalán mennyit ér   az anyám egészsége,-  aki kórházi ellátásra szorul most épp? Ki fogja megfizetni és milyen árfolyamon a  nagylányom kétségbeesését, aki életében először tapasztalta meg, hogy milyen érzés, amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt? Ki kártalanít minket az átvirrasztott , átsírt éjszakákért, a széthullott családért, a bizonytalanságért?
Mert ezt nem mi szereztük magunknak. Mi rosszkor voltunk rossz helyen, és bedőltünk nagyhatalmúnak és az ő ígéreteinek.
Mi a mi bűnünk? Szerettünk volna az igényeinkhez mérten egy ingatlant, amit sok pénzért és sok verejtékkel rendbe tettünk.Bevállaltuk -volna- a hitel törlesztését. Teljesen egyszerű, hétköznapi emberek vagyunk,csak élni szerettünk volna  - ha hagynak. A pénzt, amit vételár előlegnek adtunk az előző tulajnak, és amiből felújítottuk a házat, tisztességes munkával szedtük össze évtizedek alatt....
Most ülök egy bérelt lakás nappalijában az íróasztalnál , ami harmad akkora mint a házam... Tőlem 200-300 méterre a házam üresen áll, benne még a java holmink..Amit legkésőbb augusztus 31.-ig el kell hoznunk, mert lejár a 30 nap, amíg tárolni kötelesek...Aztán akár ki is vághatják a cuccainkat. Mert itt mindent lehet. Mert tőlem elvették a kulcsaimat, és nekik van bejárásuk oda, ahol az én holmim van. Én nem mehetek be, de ők, akár naponta kutathatnak a szekrényemben, használhatják a fürdőkádamat, stb.Hol van itt a tulajdon védelme?
Nekik van egy telkük, és 4 faluk, háztetőjük....
Nekem van kb. 18 külső nyílászáróm, 11 darab radiátorom, egy komplett , új  fűtésrendszerem,villamos és vízhálózatom felújítva, van 2 db komplett konyhám, 2 db komplett fürdőm , száz négyzetméternyi minőségi hidegburkolatom, ugyanennyi parkettám, szanitereim, és még sorolhatnám. Nekem van 800 m2-nyi pázsitom, nekik csak gazuk volt. Nekem van  8 friss telepítésű gyümölcsfám, nekik kórójaik voltak, amiket mi vágtunk ki.....
És ők jogosultak mindent bezárni...
Szeretném tudni, hogy nekem, -nekem, az állampolgárnak , a szavazópolgárnak, a vevőnek, az ügyfélnek, nekem pécsi lakosnak, adófizetőnek,  hazafinak  mégis mihez van jogom??? Tessék már ezt nekem megmondani!!!